A Gyertyák csonkig égnek c. könyv negyedéig jutottam egyszer, majd félretettem, mert halálosan unalmasnak találtam -ebből következik, hogy nem vagyok olyan szerelmes Máraiba, mint a nép általában. Az Eszter hagyatéka állítólag jobb, sőt "a szerző legnépszerűbb regénye". Ezért készült belőle film is tavaly, amit tudatosan nem néztünk meg, a színházjegyeket viszont ajándékba kaptuk, úgyhogy adtunk egy esélyt Márainak -és a színház új vezetőségének. Nem volt igazán katartikus élményünk, a sztori sem fordította ki a világunkat önmagából, a színészeken sem látszott, hogy pályájuk csúcsteljesítményt nyújtanák, de összességében nem volt rossz. A helyzet az, hogy egy igazán kispolgári esténk volt (a nézők között pedig alighanem én voltam a legfiatalabb). Márai semmi újat, "nagyotmondót" vagy érdekeset nem mondott. Egy mindenkit megtévesztő és elbűvölően hazudó férfi és egy nő sosem volt szerelmének története, ami egész életükre szólt és amit senki nem értett meg. Valószínűleg csak azért vitték színpadra (és filmre), mert hogy "Márai". Bár én még mindig nem vettem észre, hogy ez tényleg jelentene bármit is. Elvárások nélkül mentünk, és szeretjük a színházat, ígyhát eltöltöttük az estét és örültünk, hogy legalább Kőszegi Ákos megpendítette tehetségét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése