Még mindig Tavaszi Fesztivál, de ezúttal tánc, méghozzá balett! Trey McIntyre társulatának műsorát néztük meg, és jó érzéssel távoztunk. Nem vagyok rendszeres táncszínház-látogató, és a balett műfajáról is csak felületes ismereteim vannak, mégis nagyon élveztem az estét. A táncosok repertoárja három teljesen különböző hangulatú és zenei világú részből állt. Az elsőben az amerikai countryzene gyerek dalai -köztük a Paff, a bűvös sárkány eredetije- csendültek fel, és nekem nagyon tetszett az újszerű élmény, hogy ez és a balett milyen jól összefér. Holott maga a tánc úgy igazából nem nyűgözött le. Még. Mert a következő rész éppen a koreográfia miatt volt fantasztikus. Egy (feltételezésem szerint) kortárs komolyzene kísérte a táncosokat, ezúttal csak hármat, ami számomra intimmé tette a táncukat, mert tulajdonképpen két férfi és egy nő szerelmi háromszögét láttam benne, azzal a csavarral, hogy farmerben és ingben léptek színpadra, miközben a legkecsesebb mozdulatokkal kápráztattak el. Ezek után kíváncsian vártuk a harmadik részt, hiszen a kezdés előtt a programot böngészve már előre tudtuk, hogy valószínűleg, mint laikus tánszínház látogatóknak, ez fog tetszeni leginkább. És tényleg tetszett, mert vicces volt, vidám, könnyed és szórakoztató. Egymást követték a Beatles számok, amiknek a javát ugyan egyikünk sem ismerte, de a színpad teljesen életre kelt. Egész más jellegű volt ez a befejező rész, mint az előző kettő. Ez sokkal könnyebben elérte a közönséget, amit a befejezés utáni óriási tapsvihar is mutatott, bennem mégis az első két rész hagyott mélyebb benyomást. Kiváló esténk volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése