Elég jó cím, nem? Bevallom, némi erotikus felhanggal értelmeztem, és vártam a fenéken csattanó tenyerekről szóló jelenetet, kedves konzulensem pedig pofonra asszociált, de igazából a magyar fordítás miatt torzult el az eredeti jelentés, ami egy kezes tapsolás volna a szerző szándékai szerint. Abszurd cím, abszurd életek. Roppant könnyed, szórakoztató, vicces és szeleburdi regény ez. Ez fiatal lány meséli el a történetet, és a könyv sokkal inkább tűnik az élőbeszéd rögzítésének, mint írott szövegnek. Pörgős, gyors, természetes. (Leszámítva a magyar fordítás merevségét.) Kisvárosi, amolyan proli házaspár a főszereplő: fiatalok, dolgoznak, lakberendeznek, gyűjtögetnek, megnézik a tévében a vetélkedőt, konzervekből főznek és mindig együtt ebédelnek. Aztán az életük teljes fordulatot vesz: hirtelen övék lesz az egész világ. Elmennek mindenhová, megvesznek mindent, megkóstolnak mindent, kipróbálnak mindent. Aztán hazatérnek, és nem tudnak mit kezdeni az élménnyel. A nő gyakorlatias marad, de küszködik azzal, hogyan térhetne vissza a régi életébe. A férfi bekattan, nem tud életképes maradni. De talán soha nem is volt az, csak adott egy lehetőséget a világnak, mégsem jutott vele semmire. A befejezés meglepően izgalmas fordultokat hoz. Jó könyv ez.
