Gyorskönyv

Az utóbbi években általam olvasott és a krimi műfajába tartozó könyvek általános jellemzője, hogy a bűntény (általában gyilkosság), a nyomozás és a leleplező befejezés kevésbé része az olvasmányélménynek, mint a mindeközben zajló háttértörténet. Lawrence Block Nyolcmillió halál c. könyvével is ez volt a helyzet. A magánakvaló, kiábrándult, alkoholista egykori rendőr mindennapjai jobban lekötötték a figyelmem, mint a valódi(?) cselekmény, még akkor is, ha rá kellett hangolódni az életvitelére. Scudder ugyanis egy általam sötétnek képzelt hotelszobában lakik, bárról bárra és AA (Anonim Alkoholisták) gyűlésről AA gyűlésre jár. Vagy éppen azt számolgatja, mennyit igyon, hogy ne legyen baj, vagy hogy hány napja nem ivott már semmit, illetve minden étkezéséről is részletesen beszámol. Bár egy halott kurva gyilkosa után nyomoz, akinek a stricije a megbízója, ez egyáltalán nem tűnik fontosnak. Sokkal érdekesebbek a (kifejezetten különc) stricivel való találkozásai, a gyűléseken tett látogatásai (ahol sosem szólalt fel), és az, amikor a hotel portáján megkérdezi, hogy van-e üzenet a számára (mindig van). Engem legalábbis ezek a csomópontok vittek előre az olvasásban. Lassan vált érdekessé a nyomozó személyisége, mert nem egy szerethető figura, de alapvetően érdekes ember (és nem hős!), aki magára vonja a figyelmet. Nekem az jutott eszembe a könyv végére érve, hogy az összes szereplőt (és általában a könyvek alakjait) elképzeltem magamnak, de az övét nem. Fogalmam sincs hogy nézhet ki. De tetszett a döntése.