FAlloSZ monológok

A Vagina monológok csodás élmény volt, olyan, mint ami minden ízemben magával ragad, és úgy érzem tőle, hogy valami történik velem olvasás közben. Nevetés, meghatottság, lázadás, düh, fájdalom, csalódás, kiábrándultság, izgalom, vonzalom, melegség. Ezen felbuzdulva megszereztem az eredeti visszáját, vagyis a magyar szerző/szerkesztő nevével ékesített Fallosz monológokat, hogy ez is jelentsen valamit végre. De nem volt élmény, csak néhány nevetés, mert egyszerűen komikus, ahogy a férfiak elgondolják amilyük van. Meg persze némi tanulság, amit mindig is sejtettem, csak nem hittem el, hogy tényleg így van, de a férfi tényleg így van: sosincs mögötte semmi, sosincs túlkomplikálva. Nehéz eldönteni, hogy valódi monológokról van-e szó, már csak azért is, mert a borítón olvasható Hill Ferenc egy kitalált álnév, de Peer Krisztián, aki mögötte van, mégis megjelenik a könyvben, de kérdés, hogy mások is megjelennek-e egyáltalán. A monológok egyébként tematikusan csoportosítottak: első tapasztalat, és a felismerés, hogy "fütyim van"; maszturbálási szokások; társas szexuális élmény (és annak feldolgozása); a felmerülő problémák (hogy nem áll fel, nem tud elélvezni, stb.). Tény, hogy sosem kaptam még ennyi őszintének tűnő vallomást egyszerre a férfiakról és az ő farkukról. Nőként kifejezetten tanulságos olvasmán olykor-olykor. De valahogy mégsem jelent túl sokat. A nagy része semmitmondó, sőt, néha kifejezetten nagyképű locsogás. A húzóereje leginkább abban áll, hogy jókat lehet rajta nevetgélni.