Nem nagyon találom a közös hangot Kunderával most, hogy elővettem a maradék három könyvét, amit nem olvastam el az 5-6 évvel ezelőtt tomboló Kundera-lázam idején. Továbbra is nagyon szeretem, hogy a közhelyesen hangzó, semmitmondó regénycímeit szép lassan kibontja, és feltárja jelentésüket. A Lassúság végére érve viszont arra jutottam, hogy a címén kívül nem nem sok minden érdekes történt benne. A lassúság és gyorsaság egzisztencialista alapokon nyugvó szembeállítása viszont nagyon tetszik nekem. Bár azt nem sikerült megfejtenem, hogy Kundera egzisztencializmusa mennyire saját (-már ami az egzisztencialista matematikai képletek illeti). Az alaptétel viszont úgy néz ki, hogy a gyorsaság, ami korunk jellemzője párhuzamos a felejtéssel, a meg nem éléssel, a száguldással. A gyorsaság elfeledteti velünk a létezésünk nehézségeit, és ezáltal felszabadít. Mint a motoros, aki szabadon száguld, szemben a futóval, aki lassan tud haladni (a motoroshoz képest mindenképp), és futása közben tudatában van teste minden egyes pontjának, érez és megél minden fájdalmat, minden izzadtságcseppet, minden erőfeszítést. A motoros mindettől távoltartja magát. És ugyanez jellemzi a szexuális életünket. A gyorsaság arra késztet, hogy a kielégülést hajszoljuk, az legyen az egyetlen célunk; míg ha lassan haladnánk, felfedezhetnénk, hogy a testünk számos gyönyör forrása tud lenni, csak időre van szükség, hogy megnyíljon előttünk. Hát ezért tűzi regénye borítójára Kundera a lassúságot: mert korunk megszállottan feledésre vágyik, s azért adja át magát a sebesség démonának, hogy kielégítse ezt a vágyát; léptei gyorsításával azt akarja tudtunkra adni, hogy nem akar emléket hagyni magáról; hogy belefáradt; megcsömörlött magától; el akarja fújni az emlékezet reszkető piciny lángját." És nem szeretem az idézgetést, de nagyjából ennyi, ami ebben a könyvben tetszett nekem most.
6 megjegyzés:
Még egy művet sem olvastam Kunderától, de sok más szerzővel így vagyok, viszont engem Kundera érdekel a véleményeid alapján... Olyannyira, hogy nekem a nyár folyamán kell írnom egy tudományos dolgozatot, viszont Kundera nincs a listán, tehát meg kell tudakolnom, hogy róla írhatok-e... De mindenekelőtt szeretném kikérni a véleményed, hogy szerinted jó választás lenne-e, ha egy 10-15 oldalas esszét 18 évesen Kunderáról írnék meg? Mármint hogy én képes lennék-e Kunderát ilyen szinten feldolgozni...
DeeDee, nagyon megtisztelő a kérdés :) viszont elég nehéz rá válaszolnom, mert nem is tudom, milyen dolgozatról van szó pl. Annyit mondhatok, hogy én 18 évesen, az érettségi utáni nyáron kaptam rá Kunderára, nekem akkor ez volt a leglenyűgözőbb olvasmányélmény addigi "olvasó-életemben", úgyhogy alapvetően azt javaslom, hogy olvass el valamit tőle. A Halhatatlanság, a klasszikus Az let elviselhetetlen könnyedsége, vagy a Nevetés és felejtés könyve pl mind nagyon jók kezdésnek. És ha egyet elolvasol (nem hosszúak, és olvasmányosak), szerintem már te magad is tudni fogod, hogy tudsz-e írni belőle vagy sem. És szívesen segítek, pontosabban segítünk benne. :)
Köszönöm, aranyosak vagytok (: Mindenesetre belevágtam, a magyar tanárom is támogatta az ötletet. Tegnap elmentem a könyvtárba és végül a Tréfát, A nevetés és felejtés könyvét, valamint a Lassúságot vettem ki... Abszolút lelkesedéssel hamarosan belekezdek, a jövőhéten lesz időm bőven az olvasásra.. (:
Tök jó, hogy nyitott a magyar tanárod, bár persze érthető, hogy vágyik egy kis változatosságra :)
Én csak annyit fűznék hozzá elöljáróban, hogy a Tréfát ne olvasd, nem jó. Az egyetlen regénye Kunderának, amit félúton félretettem.
Most végeztem A nevetés és felejtés könyvével. Imádom Kunderát! Korábban elolvastam a Tréfát is, mert arra szükségem van a kommunizmus terén és az se volt olyan rossz, bár néha nekem is hosszas gondolkodás kellett ahhoz, hogy megértsem, hogy mikor, hol mi és ki van... Valamikor belekezdek a Lassúságba is... De én imádom! (:
Nagyon örülök, hogy tetszett :)
Megjegyzés küldése