Mivel eléggé skandinavomán vagyok, örömmel mondtam igent a mozira, amikor hallottuk a hírt, hogy az Együtt egy nagyon jól sikerült film. És nem is csalódtunk. Egy tipikusan svéd házban él együtt társaság, barátok, szeretők, szülők, gyerekek, melegek, stb. és az ő mindennapjaikhoz csatlakozunk. Nincs különösebb történet, sem különösebb drámák, csak valamiféle nagyon vonzó melegség, amit a szerelők és a ház áraszt. Nagyon emberi az egész: vita van arról, ki mosogasson, mert ugyebár a mosogatás nagyon burzsoá dolog; vita van a meztelenségről, és hogy a konyhában a punci mutogatása az illetlenebb, vagy a faroké; vita van arról, hogy a szabadelvűség kiterjed-e odáig, hogy a kapcsolatokban sincs határ, és szabadon élvezhetik-e a testüket másokkal is; vita van arról, hogy be lehet-e fogadni a házba olyat, aki világnézetében nem tartozik a kommunához; vita van arról, mit jelent a szerelm, meddig és miért tartsunk ki a párunk mellett; és arról is, hogy legyen-e tévé vagy egyenek-e húst... meg hasonló, számomra valahogy barátságosnak tűnő problémákról. De arról sosincs vita, hogy ha valaki kezébe akad egy focilabda, akkor minden problémát félretéve, mindenki mosolyogva csatlakozik a játékhoz. Jó érzés volt a film.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése