Nagyon vártam a film premierjét, és nem csak Kate Winslet miatt, akit nagyon nagyra tartok, hanem mert már a cím is szimpatikus és figyelemfelkeltő volt számomra. (És persze azért is kellett nagyon várni, mert a magyar premier dátumát hétről hétre tologatták.) De megérte, mert a sokszor felületessége ellenére csodás film.
Furcsa viszony alakul ki az iskolás fiú és az olvasni nem tudó nő között. Szexuális vágyaik hozzák össze őket, de a könyvek nélkül nem tartott volna örökké. A nőt sokkal inkább az elégítette ki ugyanis, hogy a fiú egyfajta közvetítőként eljuttatta őt a könyvek képzeletbeli idejébe, helyszíneire és szereplői közé. A nő szerelme nem a fiú volt, hanem a fantázia világa -a betűk titkos világa, ami megfejtendő rejtvényként kísérte és kísértette őt egész életében, és amik csodálatos világokká áltak össze a fiúnak köszönhetően. És tényleg úgy van, hogy nagyon meghitt az a kapcsolat, amiben felolvasnak. A fiú viszont sosem tudta megérteni az ő szerepét, nem tudta, hogyan viszonyuljon, mégis örökké e viszony bűkörében ragadt. Mindent a nőnek akart adni, sokkal több mindent, mint amit a nő kért tőle: önmagát. A nő büszkesége azonban szétválasztotta őket.
Furcsa viszony alakul ki az iskolás fiú és az olvasni nem tudó nő között. Szexuális vágyaik hozzák össze őket, de a könyvek nélkül nem tartott volna örökké. A nőt sokkal inkább az elégítette ki ugyanis, hogy a fiú egyfajta közvetítőként eljuttatta őt a könyvek képzeletbeli idejébe, helyszíneire és szereplői közé. A nő szerelme nem a fiú volt, hanem a fantázia világa -a betűk titkos világa, ami megfejtendő rejtvényként kísérte és kísértette őt egész életében, és amik csodálatos világokká áltak össze a fiúnak köszönhetően. És tényleg úgy van, hogy nagyon meghitt az a kapcsolat, amiben felolvasnak. A fiú viszont sosem tudta megérteni az ő szerepét, nem tudta, hogyan viszonyuljon, mégis örökké e viszony bűkörében ragadt. Mindent a nőnek akart adni, sokkal több mindent, mint amit a nő kért tőle: önmagát. A nő büszkesége azonban szétválasztotta őket.
Évtizedek telnek el, és még mindig nőre gondol. Joghallgatóként végignézi, ahogy elítélik, mert a nő szégyellte bevallani analfabetizmusát, ami cáfolta volna az ellene felhozott vádakat. A fiú addigra rájött a dologra, mégse szólt semmit. A börtönben sem látogatta meg őt. Tiszteletben tartotta a nő döntését: hogy egykor szó nélkül elment, és hogy nem vall színt hiányosságáról. De évekkel később csomagot küldött neki: egy magnót, és kazettákat, amikre ráolvasta a könyveket. Egyiket küldte a másik után, a magnóval aludt, a könyvekkel töltötte az estéit, a felolvasás adott neki kedvet a bármihez. Ahogy a nőt is a felolvasás tartotta életben. A kazetták (vagyis a könyvek) feledtették el az örök magányt, amire mindketten ítéltettek. És évtizedeken át raboskodtak a saját börtönükben. A felolvasás intimitása is elveszett. De kellett még egy utolsó találkozás, hogy mindketten megtalálják a szabadságuk felé vezető utat.
Csodás film.
7 megjegyzés:
Én a könyvet olvastam el, ma fejeztem be, nekem nagyon tetszett... Bár minden csak a pasi szemszögéből volt (a filmben nem tudom hogy van) és én nem mindig értettem vele egyet. A filmre sajnos még várnom kell, mert még senki nem érdeklődött a film iránt a környezetemben, de egyedül nem szeretném megnézni... De majd valamikor... nem adom fel (:
Ne is, nagyon jó film. Viszont érdekes, amit mondasz, hogy a könyv férfiszempontú, a filmben ez nem volt erős. Persze ő döntött úgy, hogy marad a biztos kispolgási állásánál és életnél, ezzel családját is erre kényszerítve, de csak ennyiben volt ő "erősebb".
ez egy lenyűgöző alkotás
kate winslettől eldobtam az agyam
a little children-ben is legalább ilyen jó:)
Én az Apró titkokban és az Iris-ben szerettem a legjobban. De erről még nem is hallottam, amit mondsz. De megszerzem :)
apór titkok=little children:)
http://www.imdb.com/title/tt0144715
Köszi! :)
Megjegyzés küldése