(szex)Napló

Valérie Tasso: Egy nimfomániás naplója c. könyve érdekes élmény volt számomra, hiszen én is írom a magam szexnaplóját. A furcsa az, hogy semmiben sem hasonlítok a nimfomániás nőre, az írásunk alapja mégis ugyaz: a nemiséget választottuk eszközül ahhoz, hogy megtudjunk valamit önmagunkról. Bármennyire is eltúlzottak nő a kalandozásai, rögtön szimpatikussá vált a szememben: az én életem is alakulhatott volna úgy. Ő ugyanis megtestesíti a tökéletes szeretőt, akiről minden férfi álmodik; nem kérdez, nem követel, nem féltékeny; amíg tisztelik, kárpótolják és kompenzálják. Amikor én nyilvános blogot kezdtem írni a szexualitásomról, nagyjából úgy gondoltam, hogy számomra is ez lenne a járható és biztonságos út. (Szerencsére közbejött Valami.) Valahogy ez tisztának tűnik, és egyszerűnek, főleg, ha nem akarunk mást, mint világosan látni, és hogy szeressenek minket.

Azt is megértem, hogy miért kellett a szexuális kalandjait leírnia (és azt is, hogy amikor már nem kalandozott, miért nem tudta abbahagyni a naplóírást). A szexualitásunk és a vágyaink nagyon személyesen érintenek minket, kell, hogy távolságot tudjunk tartani, különben csak belezavarodunk, de nem használjuk ki. Hogy lehet belezavarodni a szexbe? Én a magam nagyon erős autoszexualitásával pontosan tudom, a nimfomániás nő a maga nagyonerős autoszexualitásával pedig mindenki számára nyilvánvalóvá teszi.

Következik egy félresikerült kapcsolat, vagy legalábbis kapcsolatkezdemény. Az álomszerű férfi, az álomszerű lakás egy álomszerűen tökéletes élet lehetőségével kecsegtet, de a teljes érzelmi kimerültségbe, önbizalomhiányba, megalázottságba, kihasználtságba torkollik. Ebben az állapotában szegődik el a nő egy bordélyházhoz, és válik profi luxuskurvává. Minden mindegy alapon, sok gyűlölettel és kevés ambícióval. Végső soron minden nő, aki eladja a testét, azért adja el, mert arra vágyik, hogy szeressék, nem igaz? Ez a könyv nem pornó, nincsenek benne szaftos szexjelenetek; erotikusnak erotikus, és jól hat az olvasó fantáziájára, talán éppen azért, mert nem mond el mindent. De szerintem leginkább a magányról szól: egy nőről, aki a testi kielégülésben hisz, és minden erőfeszítése ellenére sem képes semmi mást megosztani magából a férfiakkal.