Bernie betörésből él, de sem nem agresszív, sem nem kapzsi. Nem is saját indíttatásból rabolja ki a lakásokat, hanem megbízásokat kap konkrét dolgok ellopására, ami mellett azért kiegészíti az óradíját is. Ezért nem kelt rossz benyomást az olvasóban, sőt. Inkább vele együtt izgulunk és aggódunk, amikor egy (betörés helyszínén történt) gyilkosság ügyében tévesen ő kerül az első helyre a gyanúsítottak listáján. Szimpatikussá válik ez a magányos, különc figura, aki mindenre fel van készülve, minden betörő trükköt megmutat nekünk, nagyon jó emberismerő és otthonosan mozog mindenféle szituációban. Egy kreatív személyiség ő, akinek eszmefuttatásait szórakoztató olvasni, mert mindig mindenre gondol. Olvasóként meg kicsit féltékennyé válunk, hogy mi miért nem tudunk ilyen életrevalók lenni és ilyen könnyedén megállni a helyünket a nagyvilágban. Valószínűleg ebben áll a figura varázsa. De emellett maga a történet is jó. Izgalmas, fordulatos, igaz, nem hagyja az olvasót együttnyomozni Bernie-vel, aki rablóként a legjobb pandúr, de kellően leköti a figyelmet. És a fals gyilkossági vádak tisztázása során kellő meglepetést is tartogat a történet. Bár a "kötelező" női szereplő, akivel hősünk átmenetileg megosztotta az ágyát, számomra egy kicsit idegesítő karaktert kapott. Neki kellett ugyanis erkölcsi csőszként boncolgatnia a betörőség mint foglalkozás etikai alapjait. Magyarán ő volt a naiv olvasó, aki megszereti Bernie-t és ezért nem képes felfogni, hogy Bernie attól még ugyanúgy betörő marad és rabolni fog emberektől, hogy mi megszerettük őt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése