Kedvelt témája a romantikus vígjáték kategóriának az olyan szituáció, amikor egy férfi és egy nő valamilyen oknál fogva arra kényszerül, hogy kapcsolatot színleljen, és ennek ellenére vagy éppen ezért végül valóban egymásba is szeretnek. De tulajdonképpen nekem ezzel semmi bajom, hiszen valljuk be, minden romantikus lélek ábrándozik ilyesmiről. (Én pl. akkor, amikor a metró két megálló között valamiért megáll az alagútban hosszabb-rövidebb időre. Ilyenkor végignézem, milyen a kínálat, és elképzelem, melyik pasival gerjednék össze, ha a dolog elhúzódna. Akármilyen nevetségesen is hangzik.) Szóval éppen ezért nagyon élveztem a Nász-ajánlat c. film szerelmi-keretsztoriját, annak ellenére, hogy nem túl valóságos a bevándorlási hivatal-ábrázolás benne. De a kamu-házasságot kötő párok hivatalos ellenőrző kérdései és maga az eljárás is nagyon jól sikerült: hiszen a férfi tényleg mindent tud macerás főnökasszonyáról, míg az őróla semmit. Én személy szerint végig nevettem a filmet, nagyon jól szórakoztam, és imádtam a karaktereket. Valahogy éppen megfelelő arányban vegyítették a film készítői a jól bevált elemeket az újakkal. Az, hogy a sztori Alaszkában játszódik, külön jó. A világ végére küldeni egy ránézésre 12 cm-es sarkú cipőben járó nőt, aki nem ismeri fel az internet klasszikus modemes csatlakozó-hangját, már önmagában is számos humoros jelenetet jelent, és a filmkészítők jól gazdálgottak a lehetőségeikkel. Egyetlen elcsépelt vagy erőltetett poénnal sem találkoztunk, nagyon üde volt az egész. A félig indián nagymama volt számomra a legkedvesebb jelenség, és amikor Sandra Bullock segget-rázó szlengreppet nyom vele ősi áldástkérő erdőszellemes tánc keretei között, az volt a csúcs. A romantikus szál kicsit felületes, túl rövid az idő, túl hirtelen és igazából nem túl látványosan fordulnak át utálkozásból szerelmesekké, de ez semmit nem ront a film és a románc hangulatán. Természetesen minden jó, ha a vége jó, de nem csak szerelmesen, hanem kifejezetten felszabadultan hagyjuk el a mozitermet.
2 megjegyzés:
Én azt nem értem, de nagyon nem, már az alapfilm Zöldkártya óta, hogy mégis milyen fasiszta eljárás ellenőrizni, hogy mit tudsz a menyasszonyodról? Mégis mi a frászért ne vehetnék el valakit, akiről csak annyit tudok, hogy mittudomén, szép a szeme és jó az ágyban? Lehet, hogy hülye vagyok, de ez nem alkotmányos jog minden fejlett országban?
Ez amúgy tényleg így van, vagy csak e nélkül unalamasak lennének a filmek? Világosítson fel valaki.
Hm, hát ez valahogy úgy néz ki, hogy a világ egy óriási bolt, és mindenféle állampolgárságot árulnak benne. Van, ami olcsó, könnyű hozzájutni, más meg baromi drága és elérhetetlen. Amerikainak lenni is ez utóbbi kategóriába tartozik. Ha amerikai akarsz lenni, akkor fogadd el, hogy a belső szerveidet is átvizsgálják.
Megjegyzés küldése