Imádom a meséket, úgyhogy csupa jót vártam a Jégkorszak 3-tól. De az a helyzet, hogy az utóbbi időben mindig hiába várom a csupa jót az animációs filmektől, valahogy mégsem az igazi. Persze beláthatnám, hogy felnőtt fejjel sosem fog úgy elvarázsolni egy rajzfilm, mint gyerekként, de mi van, ha annyira mégsem nőttem föl? - a mesék szempontjából persze. Mindenesetre a helyzet az, hogy a Jégkorszak esetében már a második rész után is ugyanazt éreztem, mint most: a szokásos mese-forgatókönyv nem működik, mert olyan technikai fejlődésekkel szembesül a műfaj mostanában, hogy az újdonságok, a látvány, és egyáltalán az "ezt is tudjuk már" dolgok mindent háttérbe szorítanak. És eltűnik a történet, hogy valami kihívás elé állunk, és összefogunk, bátrak vagyunk, harcolunk, hiszünk, és végül győzünk. Vagyis, persze ott van valahol a háttérben, de csak a színfalak mögött. És hiába magyarázzuk azzal, hogy ezek a mesék már nem is mesék, hanem a valódi élet, a felnőtt élet egyfajta karikatúrája vagy paródiája, de szerintem a kettő nem kellene, hogy kizárják egymást. Úgyhogy az összbenyomásom az, hogy hiába akar a Jégkorszak 3. valami lenni, túl nagy babérokra tör. Az egészből nem is emlékszem másra egy hét távlatából, mint az újszülőtt mammutcsemetére, és hogy találóan Kisbaracknak nevezték el, mert édes, szőrös és gömbölyű. Nekem a mese ilyenekkel jár együtt.
4 megjegyzés:
a Dragonhunters c. animációs zseniális:)
hiányolom a szexuális felvilágosító animációkat...pl egy ilyen ki szőrös mammutbébi mesélhetne arról ő hogyan lett ...bemutatná a szüleit miközben csinálják és aztán elmondaná hogy ez az embereknél sincs másképp stb...
Szerintem az is elég megtévesztő, hogy elhisszük, hogy a mammutoknál a szexen kívül is minden úgy van, mint az embereknél. :)
:)))
egy gyerek még higgye csak...jellemformáló ha úgy nő fel hogy tudja hogy az állatoknak is vannak érzéseik és nem bántja őket
Megjegyzés küldése